 |
| Lugano |
 |
| Szintén egy Lugano-ban készült fénykép |
Következő szállás helyünk
Svájc volt (4-7-ig), ahol egy hatalmas hegyre is felmentünk, de a város
elragadó. Bár, ha hatalmas bőröndökkel mész a szállásod felé, vagy a kocsihoz,
és elmegy melletted jó pár biciklis, előfordul, hogy megnéznek.
 |
| Mikor átmész az úton, mindig néz körül! |
 |
| Pilatus |
 |
| fent a Pilatus tetején |
 |
| a hegy után egy kis hajókázás |
 |
| Hey Spock! Örvendtem a találkozásnak! |
 |
| Merre kell menni? |
Június 7-én Hollandia felé közeledve megálltunk Luxemburgban, Vianden-ben, ahol a kastélyból még láthattuk is Victor Hugo házát.
 |
| Victor Hugo itt élt |
Július 7-10-ig Hollandiába néztük el, és ismerőseinknél szálltunk is meg. Ugyanúgy a kedvenc országom maradt.
 |
| Leiden |
 |
| Kik vagytok ti ott fent az ablakban? |
 |
| egy holland kisváros |
 |
| Picknick Festival |
Utána német határt megközelítve fél úton megálltunk Kölnben.
 |
| egy gyönyörű kert egy része |
Július 10-én már
Németországon belülre kerülve Koblenz-be értünk, ahol 13-ig élvezhetük az
ottani szállást. Szintén egy nagyszerű városról van szó.
 |
| ahol a két folyó találkozik, a nagy német sarok |
 |
| egy hatalmas emlékmű a nagy német saroknál |
 |
| Kukucs :D |
 |
| Eltz kastély |
 |
| az Eltz kastélyon be |
 |
| Stolzenfels-i kastély |
 |
| a Stolzenfels-i kastély belül |
Július 13-16-ig Lipcsébe
kerültünk (Leipzig-ba), s igazság szerint ez a másik város, ami igazán a
szívemhez nőtt. Nem tudom rendesen megfogalmazni miért, hogyan, s mi, de
visszavágyódom oda. 14-én elmentünk egy koncertre Jénába, ahol táncolhatunk,
énekelhetünk a Postmodern Jukebox-val együtt. (: Remek élmény volt részt venni
rajta a sok más ember között, aki ott voltak.
 |
Leipzig-ben egy téren,
ahol másnap egy Proud volt piaccal egybe kötve |
 |
Jena, s ott van a koncert helyszíne is,
a torony mögött (bal oldalt) |
 |
| Jenában található kis templomocska fentről |
Az utat Csehországon
keresztül tettük meg hazafelé, és örömmel jelentem be, hogy nagyon jó utazáson
vettem részt a szüleimmel és a húgommal.
Rögtön másnap július
17-én egy késő délutáni időpontba indultunk le Balatonra egyik legjobb
barátnőmmel és barátjával vonattal. Az én barátom lent várt már minket a
nyaralójukban, és igaz, hogy csak 20-ig voltunk lent, de nagyon jó emlékekkel
jöhettem haza. Barátom pár nappal később már ment is vissza.
Ekkor nekem volt egy kis
nyugalmam. Barátnőmmel találkoztam, németre jártam. Július 28-án elmentem
moziba egy régebbi barátnőmmel, hogy megnézzük együtt a Dunkirk című filmet
(14:00 órás vetítésére). A jegyünkkel sikerült nyernünk is, amit még a mai
napig nem használtam fel, de remélem lesz lehetőségem. Ameddig el nem
kezdhettem dolgozni a Szigeten azt se tudtam, hogy hirtelen mit csináljak,
tanultam a németet, sorozatot néztem vagy éppen csináltam valami extra
feladatot.
 |
| Barátnős kiruccanás egy fánkozóba |
 |
| Németről hazafelé tartva |
 |
| egy magyar templomba betérés |
 |
| volt egyszer egy szivárvány fent az égen |
Augusztus 7-én volt egy
tájékoztató, és mivel egy ismerőssel érkeztem, aki már az nap kezdett, így én
már fél nyolcra ott voltam, de alapjáraton 9:59-kor kezdődött volna, és én
szépen kikalkulálva eljöttem onnan 16:59-kor, így elmondhatom, hogy a
megbeszélésen kereken hét órát töltöttem kint + az a másfél óra, amit ugye még
kint töltöttem, szóval 8 és fél órán keresztül kint voltam a Hajógyári
szigeten.
A munkám viszont már
nyolcadikán elkezdődött (+egy nappal), viszont az egyik legmozgalmasabb is volt
egyben. Odamentem, ahova eleve kiraktak, de ott hárman lettünk volna, így az
egyikünket elhívták, aztán engem is behívtak a K híd check-in pontjára, majd
kiküldtem a kívülre, hogy karszalagokat segítsek fel az emberekre. Semmi bajom
nem volt ezzel, de amikor a szakmai jegyeknél segédkeztem sikerült a karomnak
leégnie, mert eléggé sütött oda be a sátorba a nap. Alapvetően jó első nap
volt, mivel ezek után nem nagyon hívtak sehova (kivétel az utolsó nap).
Képzeljétek el, hogy egyhelyben
ültök egy kemping bejárat előtt, és figyelitek az emberek csuklóját 12 órán
keresztül. Nem mondom, hogy nem voltam jófejjel munkatársakkal körülvéve, s nem
mentem el néha egy-egy koncertre (későbbi beszámoló róluk), de azért fárasztó
tudott lenni.
Az utolsó két estét
töltöttem bent a dolgozói kempingben sátorral. Na, most, amikor este 20:00 után
megkapod a fizetésed, és a sötétedésben elsőnek akarsz összetenni egy sátrat az
természetesen nem olyan egyszerű. Végül egy nagy kerek valamivel elindultam
kifelé, apukám kint várt rám, a húgomat nem értem el, s a pánikom közepén
elhatároztam, hogy megpróbálom még egyszer egy lámpa alatt. Mielőtt neki
kezdhettem volna három külföldi jött oda hozzám, s segítséget kértem tőlük, ők
meg örömmel neki álltak. Mai napig hálás vagyok nekik, hogy akkor összerakták
nekem megannyi próbálkozás után. Nyugat-Ausztriából származnak, és egy nő volt
két férfival, ha bármikor megtalálom őket mindegyikek meghívom egy korsó sörre!
:D Ezek után megkönnyebbülve, hálásan indultam kifele az Auchan parkolójába,
ahonnan már apukám vitt haza.
Augusztus 16-án, amikor a
kempingből mindenki költözhetett ki, s mehetett haza, nekem sikerült 13 órát
aludnom egy huzamban, plusz két órát csak fetrengenem az ágyban.
Augusztus 17-20-ig a
nagyszülőket látogattuk meg, majd mikor hazaérkeztünk azután pár órával később
egy-egy hamburgerre áthívva a barátokat (húgom pasiját, s az enyémet),
elmentünk tűzijátékot nézni, s nekem azon az estén a nyitott ablak mellett
sikerült megfáznom. Azóta kissé megfázva, néha hőemelkedéssel vagyok otthon,
ami nem igaz, mert 21-én átvettem egy lánytól két pólót, majd 23-án egy
kislányra vigyáztam két órán át (pont jobban éreztem magam szerencsére).
A mai napig ezzel el is jutottam. Amennyire lehetett programokkal tele tenni a nyaramat úgy sikerült is szerintem, s emiatt büszke vagyok magamra. Az már mellékes, hogy apukám tegnap előtt hazahozta az Agymenőket egy nagy dobozban, amiben 1-9-ig évadig minden rész meg van, s négy nyelven lehet nézni, de köztük nekem igen fontos a német. (: (bár a fizikai kifejezéseknél úgy nézek, mint amikor először hallottam angolul őket)
Ez tényleg egy nagyon
hosszú bejegyzésre sikerült, s remélem volt veletek valami üdítő vagy egy kis
csemege, ha esetlen idáig sikerült eljutnotok. Lassan, majd érkezni fogok pár
koncert élményről is nektek. ^^
Hamarosan találkozunk,
Virginia
0 comments