Viragora

Sziasztok! (: Mivel nyáron számomra meglepően sok koncertre eljutottam - nagy részét a szigetes munkámnak köszönhettem -, ezért úgy gondoltam, hogy készítek egy bejegyzést, amiben hat koncertet fogok nektek bemutatni, amikbe bele tudtam nézni, hallgatni. Remélem tetszeni fog, esetleg megismertek egy új előadót. Ide most a saját élményeimet, tapasztalataimat írom le, hogy én hogyan éreztem magam.

Nyári koncert élményeim

Amikor nyáron a családdal egy kéthetes közép-Európai utazást tettünk kocsival, akkor két koncerten is részt vettük. Mindkettő két különböző helyszínen volt, és remek élményekkel gazdagodtam.

Pavilon koncert

Luzernban, Svájcban szálltunk meg, és még az első nap, miután átsétáltuk a várost benéztük késő délután olyan öt-hat óra környékén a Nationalquaihoz, ahol ingyen koncertet adnak elő alkalmanként. A közösség mögött ott a szép folyó, miközben szemben a zenekar játszik. Körülöttük haladnak el az emberek, vagy táncolnak a párok egy-egy számra, illetve lányok sikoltva menekülnek el egy padtól, mert éppen egy patkány mászott ki a bokorból. Természetesen németül beszélt mindenki, így még a német tudásomat is tudtam hasznosítani, vagy csak figyelni milyen szavakat értek ki a beszédekből. Fúvósok fordultak elő, szám szerint három férfi, illetve volt egy dobos hátul és egy nő a zongora mögött. Remekül játszottak!

Postmodern Jukebox

Ez előtt igazán nagy családi kedvenc lett, és a koncert is jó hangulatban telt. Rengetegen voltak különböző korosztályokban fordultak elő; kétévestől akár a hetvenévesekig is előfordultak. A helyszín Németország volt, s azon belül is Jéna városában került megrendezésre. Nyílt, szabad ég alatti helyszín volt, viszont szerencsénkre nem esett az eső, pedig felkészültünk rá, hogy lesz ilyen gond. Ehelyett csodás időjárásunk volt az nap. A zenéket nagy részben már ismertük ugye itthonról, szóval nem voltak ismeretlenek.

Geszti Péter koncert

A budapesti fővárosi állatkertben volt meghirdetve. Rengetegen eljöttek, s szerintem az állatokat is felkeltettük az nap este. Ez igazság szerint apukámmal és a húgommal mentem volna, viszont a tesóm napszúrást kapott, emiatt nem tudott részt venni a koncerten, így felhívtam egy barátnőmet -akiről kiderült, hogy pont nagy Geszti rajongó-, és végül ő jött velünk az nap. Remek élmény volt, és utána épp arról beszéltünk a barátnőmmel, hogy két 18 éves lány a sok harminc-negyven évesek között tomboltak Gesztiék dalaira. Idősebbek voltak leginkább, viszont előfordult néhány fiatalabb gyerek is. Szerintem azok csak a szüleik miatt jöhettek el. Nem úgy táncoltak és énekeltek, mint mi.

Évekkel ezelőtt (még a Gringo sztár idejében) vettem részt először Geszti koncertjén, de azt hiszem meg mondhatom őszintén ezen jobban éreztem magam, mint a Veszprémin.

Itt, pedig kezdődnek a Szigeten begyűjtött koncert élményeim. Vannak negatívumok, de nagy részt pozitív oldalait figyeltem, és azt se igazán zavart akkor sem, s most sem, hogy a munkabéremből egy órát levontak. Megbántam volna, hogy ha nem mentem volna el.

Tom Odell koncert

Vele kezdődött, és az egész „keresd meg a hozzátartozódat” itt kezdődött el. Kicsit késve érkeztem meg, így a Nagy Színpadhoz érve már egy nagy tömeg volt összegyűlve hallgatva Tom hangját. Mellesleg az éneke ugyanolyan fantasztikus volt, mintha otthon hallgatnám, illetve annyival volt jobb, hogy az egyiknél a két szememmel nézhettem a látványát. A húgommal végül is hamar megtaláltuk egymást, aki néhány barátjával volt egy kis körben, így hozzájuk csapódtam. A legszomorúbb rész a vége volt, amikor vissza kellett mennem a helyemre, s figyelgetni a karszalagokat.

George Ezra koncert

Az ő koncertjére szereztem egy botot, amire lufikat kötöttem fel, csak hogy legyen valami, amit fent tarthatok a magasban a koncert közben. George hangja is varázslatos volt, és minden dalát teli torokból üvöltve élvezhettem. Remek volt ott lenni olyan emberek között, akik szintén szívesen hallgatták zenéjét, alkotásait. Barátnőmmel élveztem, akivel ezután még két koncertre is elmentem, de azokat már a munkaidőm után élveztem.

Steve Aoki koncert

Igazság szerint koncertjén akartam részt venni mindenképpen, viszont amennyire fáradt voltam az nap, s eltájoltam magam a Szigeten, úgy késtük le. Azt a számot, amit hallani akartam tőle élőben azt hallottam, azzal is találtuk meg egy barátnőmmel. Egy kisebb piros sátorban volt, ahol hatalmas tömeg nyomult ki- és befele is egyaránt. Lehet túlzásnak hangzik, de szinte 95%-ban álltak az emberek bent a sátor alatt. Mi csak az elejéig jutottunk el, s csak egy-két számig, mert túlságosan is féltünk attól, hogy eltaposnak minket. A torta dobálást sajnos nem tudtuk megvárni, mert még azt is látni akartam volna, de erre én sem számítottam.

Major Lazer koncert

Erre a koncertre éppen, hogy beestünk a barátnőmmel, s csak úgy hirtelen ötlettől gondolva álltunk be a nagy tömegbe, ahol voltak mindenhonnan emberek. Itt is rengetegen voltak, viszont szerencsére a Nagy Színpadnál volt, ami szerencsére nyílt volt, így kaptál levegőt – persze, ha fel felé néztél. (Akik alacsonyabbak azoknak ajánlott valakinek a nyakában végig hallgatni az ilyen koncerteket, már csak a saját egészségük érdekében, s az a barátuk, akinek a nyakában ül az magas legyen) Attól függetlenül, hogy hatalmas rajongója nem voltam jól éreztem magam. A hangulat is szenzációs volt, de nem biztos, hogy megismételném úgy, hogy csak ketten vagyunk ismerősök. Nagyobb baráti társaságok kellenek ilyenekre. Természetesen utána, ahogy az emberek széthullottak hatalmas szemét kerekedett, s szinte ugrálni kellett ide-oda, hogy ki tudj onnan menni.

Birdy koncert

2013-2014 környékén találtam rá egy újságból kiszedett plakát által. Azóta is szívesen szeretem hallgatni a számait, s nagyon örültem neki, amikor meg tudtam, hogy eljön a Szigetre, szóval nem volt kérdés, hogy elmegyek a koncertjére. Minden pillanatot imádtam, s remek volt ott lenni, részt venni, vele együtt énekelni a sorokat. Rájöttem, hogy ha nem is minden nap hallgatom a zenéit attól függetlenül nagyon szeretem azt, amit megír a közönségének. Mellesleg számomra az ő koncertjével ért véget az egész fesztivál, s egyben a munkaidőm is. Hozzáteszem leginkább Birdy koncertjén éreztem azt, hogy az egész közönség egy magas lehet, csak egy-két kilógó fej volt. Különös érzés volt.

Ezek lett volna az én koncert élményeim 2017-ben. Szerintem minden koncert után egy újabb élménnyel voltam gazdagabb. Remek volt átélni ezeket a dolgokat, és nem bántam meg egy percét sem.

Hamarosan találkozunk,

Virginia

Nagy melegben való
gyaloglás osztálytársakkal

Sziasztok! (: Úgy gondoltam ideje beszámolni az idei nyaramról, hogy mi is történt pontosan velem, és így nyár végén nekem is jó kicsit visszaemlékezni, hogy miért pont az egyik legemlékezetesebbnek mondhatom az ideit. Kezdjünk is bele, mert szerintem ez nem lesz egy rövid beszámoló.

Mivel is kezdjem? Azt hiszem nem az osztálykirándulással kéne, hiszen azután még történt velem egy informatika érettségi szóbeli középszinten és egy évzáró is, így kezdem azután. Mi is történt velem.

amikor van egy hosszú vonatút

amikor a barátnőd füzete nálad marad,
ezért extra alkotás kerül a füzetbe

Június 23-án egy évzáróval lezártuk a tanévet, én meg alig vártam, hogy másnap elinduljak egy barátnőm barátnőjéhez.

Június 24-én életem első házi buliját élhettem át. Tudniillik, hogy igazság szerint bárhol el tudok aludni, s mivel azután rögtön indultam tízkor Szlovákiába, így hajnali kettőkor nagy nehezen bealudtam. Szerintem valószínűleg túl izgatott voltam.

Június 25. 10:00-kor apukám értem jött kocsival, és elindultam egy négy napos látogatásra az első internetes barátnőmhöz, akit megismerhettem már vagy öt évvel ezelőtt nagyjából. Izgatott voltam, bár a tavalyi nyáron már találkoztunk (így az első találkozáson túl voltunk), és a szilvesztert náluk töltöttem attól függetlenül szívesen töltöm ott az időmet. Nyugodt, csendes és kedvesek az emberek, vagyis eddig nem találkoztam ott olyannal, aki ne lenne az.

Június 29. 13:30-as Gru3 levetítésén vettem részt egy barátnőmmel, aztán mentünk hozzájuk, hogy részt vegyünk anyukája által tartott német, nyári táboron.

Július 1-16-ig családi nyaraláson vettem részt, egy nagy Európai körúton az autónkkal. Hatalmas élmény volt, minden város gyönyörű volt. Rengetegen átmentünk, de attól függetlenül azok is szépek voltak. Első megállónk Szlovéniában volt, ahol Predjama-ban néztünk meg egy kastélyt, ami a sziklafalban van.

Azután tovább indultunk Milánóba, ami az első megszállásunk volt (1-4-ig). Gyönyörű város, és rengeteg érdekességet fedezhetünk fel. Természetesen a húgom használhata itt az igen jó olasz tudását itt. (:

Milánó a dóm tetején lévő szobor szemszögéből

Egy lila esernyő

"Keresünk egy éttermet, ahova beülhetünk vacsorázni"
Rengeteg étterem, s annál több ember

Arco della Pace

Alpha Romeo Museum

Lugano

Szintén egy Lugano-ban készült fénykép

Következő szállás helyünk Svájc volt (4-7-ig), ahol egy hatalmas hegyre is felmentünk, de a város elragadó. Bár, ha hatalmas bőröndökkel mész a szállásod felé, vagy a kocsihoz, és elmegy melletted jó pár biciklis, előfordul, hogy megnéznek.

Mikor átmész az úton, mindig néz körül!

Pilatus

fent a Pilatus tetején

a hegy után egy kis hajókázás

Hey Spock! Örvendtem a találkozásnak!

Merre kell menni?

Június 7-én Hollandia felé közeledve megálltunk Luxemburgban, Vianden-ben, ahol a kastélyból még láthattuk is Victor Hugo házát.

Victor Hugo itt élt

Július 7-10-ig Hollandiába néztük el, és ismerőseinknél szálltunk is meg. Ugyanúgy a kedvenc országom maradt.

Leiden

Kik vagytok ti ott fent az ablakban?

egy holland kisváros

Picknick Festival

Utána német határt megközelítve fél úton megálltunk Kölnben.

egy gyönyörű kert egy része

Július 10-én már Németországon belülre kerülve Koblenz-be értünk, ahol 13-ig élvezhetük az ottani szállást. Szintén egy nagyszerű városról van szó.

ahol a két folyó találkozik, a nagy német sarok

egy hatalmas emlékmű a nagy német saroknál

Kukucs :D

Eltz kastély

az Eltz kastélyon be

Stolzenfels-i kastély

a Stolzenfels-i kastély belül

Július 13-16-ig Lipcsébe kerültünk (Leipzig-ba), s igazság szerint ez a másik város, ami igazán a szívemhez nőtt. Nem tudom rendesen megfogalmazni miért, hogyan, s mi, de visszavágyódom oda. 14-én elmentünk egy koncertre Jénába, ahol táncolhatunk, énekelhetünk a Postmodern Jukebox-val együtt. (: Remek élmény volt részt venni rajta a sok más ember között, aki ott voltak.

Leipzig-ben egy téren,
ahol másnap egy Proud volt piaccal egybe kötve

Jena, s ott van a koncert helyszíne is,
a torony mögött (bal oldalt)

Jenában található kis templomocska fentről

Az utat Csehországon keresztül tettük meg hazafelé, és örömmel jelentem be, hogy nagyon jó utazáson vettem részt a szüleimmel és a húgommal.

Rögtön másnap július 17-én egy késő délutáni időpontba indultunk le Balatonra egyik legjobb barátnőmmel és barátjával vonattal. Az én barátom lent várt már minket a nyaralójukban, és igaz, hogy csak 20-ig voltunk lent, de nagyon jó emlékekkel jöhettem haza. Barátom pár nappal később már ment is vissza.

Ekkor nekem volt egy kis nyugalmam. Barátnőmmel találkoztam, németre jártam. Július 28-án elmentem moziba egy régebbi barátnőmmel, hogy megnézzük együtt a Dunkirk című filmet (14:00 órás vetítésére). A jegyünkkel sikerült nyernünk is, amit még a mai napig nem használtam fel, de remélem lesz lehetőségem. Ameddig el nem kezdhettem dolgozni a Szigeten azt se tudtam, hogy hirtelen mit csináljak, tanultam a németet, sorozatot néztem vagy éppen csináltam valami extra feladatot.

Barátnős kiruccanás egy fánkozóba

Németről hazafelé tartva

egy magyar templomba betérés

volt egyszer egy szivárvány fent az égen

Augusztus 7-én volt egy tájékoztató, és mivel egy ismerőssel érkeztem, aki már az nap kezdett, így én már fél nyolcra ott voltam, de alapjáraton 9:59-kor kezdődött volna, és én szépen ~~kikalkulálva~~ eljöttem onnan 16:59-kor, így elmondhatom, hogy a megbeszélésen kereken hét órát töltöttem kint + az a másfél óra, amit ugye még kint töltöttem, szóval 8 és fél órán keresztül kint voltam a Hajógyári szigeten.

A munkám viszont már nyolcadikán elkezdődött (+egy nappal), viszont az egyik legmozgalmasabb is volt egyben. Odamentem, ahova eleve kiraktak, de ott hárman lettünk volna, így az egyikünket elhívták, aztán engem is behívtak a K híd check-in pontjára, majd kiküldtem a kívülre, hogy karszalagokat segítsek fel az emberekre. Semmi bajom nem volt ezzel, de amikor a szakmai jegyeknél segédkeztem sikerült a karomnak leégnie, mert eléggé sütött oda be a sátorba a nap. Alapvetően jó első nap volt, mivel ezek után nem nagyon hívtak sehova (kivétel az utolsó nap).

Képzeljétek el, hogy egyhelyben ültök egy kemping bejárat előtt, és figyelitek az emberek csuklóját 12 órán keresztül. Nem mondom, hogy nem voltam jófejjel munkatársakkal körülvéve, s nem mentem el néha egy-egy koncertre (későbbi beszámoló róluk), de azért fárasztó tudott lenni.

Az utolsó két estét töltöttem bent a dolgozói kempingben sátorral. Na, most, amikor este 20:00 után megkapod a fizetésed, és a sötétedésben elsőnek akarsz összetenni egy sátrat az természetesen nem olyan egyszerű. Végül egy nagy kerek valamivel elindultam kifelé, apukám kint várt rám, a húgomat nem értem el, s a pánikom közepén elhatároztam, hogy megpróbálom még egyszer egy lámpa alatt. Mielőtt neki kezdhettem volna három külföldi jött oda hozzám, s segítséget kértem tőlük, ők meg örömmel neki álltak. Mai napig hálás vagyok nekik, hogy akkor összerakták nekem megannyi próbálkozás után. Nyugat-Ausztriából származnak, és egy nő volt két férfival, ha bármikor megtalálom őket mindegyikek meghívom egy korsó sörre! :D Ezek után megkönnyebbülve, hálásan indultam kifele az Auchan parkolójába, ahonnan már apukám vitt haza.

Augusztus 16-án, amikor a kempingből mindenki költözhetett ki, s mehetett haza, nekem sikerült 13 órát aludnom egy huzamban, plusz két órát csak fetrengenem az ágyban.

Augusztus 17-20-ig a nagyszülőket látogattuk meg, majd mikor hazaérkeztünk azután pár órával később egy-egy hamburgerre áthívva a barátokat (húgom pasiját, s az enyémet), elmentünk tűzijátékot nézni, s nekem azon az estén a nyitott ablak mellett sikerült megfáznom. Azóta kissé megfázva, néha hőemelkedéssel vagyok otthon, ami nem igaz, mert 21-én átvettem egy lánytól két pólót, majd 23-án egy kislányra vigyáztam két órán át (pont jobban éreztem magam szerencsére).

A mai napig ezzel el is jutottam. Amennyire lehetett programokkal tele tenni a nyaramat úgy sikerült is szerintem, s emiatt büszke vagyok magamra. Az már mellékes, hogy apukám tegnap előtt hazahozta az Agymenőket egy nagy dobozban, amiben 1-9-ig évadig minden rész meg van, s négy nyelven lehet nézni, de köztük nekem igen fontos a német. (: (bár a fizikai kifejezéseknél úgy nézek, mint amikor először hallottam angolul őket)

Ez tényleg egy nagyon hosszú bejegyzésre sikerült, s remélem volt veletek valami üdítő vagy egy kis csemege, ha esetlen idáig sikerült eljutnotok. Lassan, majd érkezni fogok pár koncert élményről is nektek. ^^

Hamarosan találkozunk,

Virginia

ABOUT AUTHOR

CATEGORIES

READERS

LATEST POSTS

ABOUT AUTHOR

POPULAR POSTS

OTHERS