30 napos kihívás #3

Sziasztok! Szóval, ahogy ígértem, és látjátok sikerült a harmadik pontot ma hoznom, és nem négy nappal később. Mivel már az előző bejegyzésben már megemlítettem a híres nevezetes Directioner találkozót, így arra gondoltam arról a napomról írnék egy részletes beszámolót ide, nektek. Ezzel ki is pipálva a két bejegyzést is a fejemben, amit terveztem nektek hozni. Kezdjünk is bele.

2016. 08. 12. péntek

7:55-kora állítva az ébresztőmet keltem fel, és viszonylag lassú tempóban öltöztem fel, ettem meg a reggeli müzlimet, kötöttem fel a hajamat lófarokba. Ez volt az angol intenzív kurzusomnak az utolsó napja, amikor egy kisebb, összefoglaló tesztet írtunk az az előtti órákból, s mivel szerettem volna, esetleg tovább járni hamarabb is indultam, hátha a bejelentkezés hosszabb folyamatot vesz igénybe. Már a fejemben volt akkora már, hogy utána rohanok a Hősök terére, szóval a kamerám a tokjában csücsült a táskámban. A teszt könnyedén ment, és 88%-ra sikerült átmennem rajta. Az írásbelin 70/61 pontot gyűjtöttem össze, a szóbelin 30/27-et. Büszke voltam, vagyok magamra, mivel elég szép eredményt sikerült elérnem.

12:15-ig tartott az óra, mint előtte a két hétben mindig, és sietve indultam a metró felé, hogy az egyes metróra felszállva minimum tíz perc alatt már a többiekkel ott gyülekeznek a téren. Szerencsére olvastam az eseménynél, hogy félig várnak, ami egyig el is húzódott, szóval bőven ráértem volna még, és talán vehettem volna magamnak valami innivalót, vagy ebédet, mert eléggé kicsivel mentem. Az az napi főétkezésem egy alma volt, és egy kis bodza szörp. Viszont ezektől eltekintve én remekül éreztem magam a programon. Sok emberrel találkoztam, beszélgettem, ismerkedtem, s nagyon örültem neki, hogy elráncigáltam magam. Szívesen meg is ismételném bármikor!

13:00 körül elindultunk a Városligetbe, ahol kör alakban leülve helyezkedtünk el, és a szervezők elmondták a pillanatnyi programot. Egy világos kék lufit indítottak el, s akinek éppen a kezében volt annak fel kellett állnia, majd bemutatkoznia mindenkinek. Sokan erre nem vállalkoztak, én megmenekültem az aktuális munkám által. (fotósnak álltam a találkozón, bár ezzel nem voltam egyedül) Rengeteg remek alannyal volt dolgom. Lassan körbe ért a lufi, igaz, hogy sokan gyorsan átadták a szerepet másnak, így csoport fele nem kiabálta keresztül a sok directioner fejét. Azután beszélgetni kezdtünk, folyamatosan mentek a dalok is, amikre ráénekeltünk. Hozzáteszem, hogy én is megmutattam a "remek" énekhangomat. Videóhoz kerestek alanyokat a főszervezők, azután visszaindultunk a térre.

14:30 körül ültünk le a középső oszlop árnyékos felére, és ahol láttunk ülő helyett ott lecsücsültünk, szóval rétegesen lettünk elhelyezkedve. Voltak lent a földön, egy kicsivel feljebb a szobron, és voltak, akik a lovasok soraiban foglaltak helyett. Én ezen a napon döntöttem el, hogy a fekete ruhámban megyek, aminek válla lyukas, és akkor el is határoztam, hogy jövőre bármi is történjen én nadrágot fogok viselni. Ekkor sokan megörülve rohantak oda a mi Harry-nkhez, s csináltak közös képeket. Előfordult kergetőzés is, amikor Harry kalapját a barátnője lekapta, majd elszaladt vele. Sikerült is lekapnom ezeket a pillanatokat. Louis (mert volt egy srác, aki Louis-nak öltözött be) is utánuk rohant. Elvileg Niall-ünk volt a tömegben, bár igazság szerint nem tudok dönteni két srác közül melyik lehetett az.

Csináltunk csoport képeket, mondtunk a srácoknak, és külön Zayn-nek is szöveget, aminél sokat szenvedtünk, mivel az egyik fele gyorsabban haladt, mint a másik, és így tovább, de összehoztuk a végére! Ott is énekeltünk a kisebb közönségnek, akik összegyűltek körülöttünk. Turisták, magyarok, mindenki volt, és fotókat, videókat készítettek rólunk, ahogy ülünk, bátran éneklünk, nevetünk, beszélgetünk. Turistai csodák voltunk a Hősök terén. Egy lányt is sikerült felköszöntenünk, aki meghatódva ölelte át a testvérét, és jó pár ismerősét onnan.

16:00 ebben az időpontban távoztam, mert már az emberek is kezdtek fogyni, én meg kezdtem éhes és szomjas lenni. Szerencsére a találkozón megismert lánnyal sikerült együtt mennünk, bár nem sokáig. A metrón szétváltak útjaink, és én hazamentem, ő meg vonatra szállva indult hazafele. A nap csodálatos volt, és az egészet nagyon élveztem. Idegenek közt is nagyon könnyen mozogtam, ami engem nagyon meglepett, mert ez nem szokott rám vallni, de sikerült, és örülök neki, hogy ott lehettem, és megszervezték az egészet! (:

Remélem tetszett nektek a bejegyzés, és legközelebb találkozunk!

xoxo Virginia